Mutass Utat Sikertörténet

Korábbi bejegyzésemben is írtam már a programról, amit májusban indítottunk Mosonmagyaróváron. Most egy igazi sikertörténetet oszthatok meg itt a blogomon is.
Dalma és Juci élete örökre megváltozott! :))

Teljes cikk itt olvasható!

Egy kis kitekintő - Rázós téma

Egy izgalmas megbízást kaptam. Mivel már lassan a végén járunk, ezért többet is tudok írni róla.

Soha nem gondolkodtam azon, hogy a mentalitásunk, a gesztusaink, sőt a munkamorálunk is eltérő lehet attól függően, milyen országban nevelkedünk. Nagyon tanulságos információk, ajánlom minden, üzlettel foglalkozó szakember figyelmébe!

Mit jelent az interkulturális kompetencia az üzleti életben?

Ugye, hogy érdekes téma? Nos, ma erről lesz szó dióhéjban! :)

"Globalizáció, az információ korszaka, internacionalizálódás... egyre gyakrabban hallani, hogy a világ globális "faluvá" válik. Mégsem szabad elfelejteni, hogy vannak regionális és szociális különbségek. A nemzetközi parketten pedig csak akkor tudsz jól táncolni, ha ismered és figyelembe is veszed az összes szereplő minden jellegzetességét és magatartási szokását."

(Susanne Walter és Christine M. Huber: Üzleti etikett vagány nőknek)

"Rázós és olykor megalázó folyamat elsajátítani a külföldi testbeszéd körmönfont árnyalatait. 

A 21. századi munkahely valóban globális jellegű. Ma semmiség üzleti útra menni Kínába, videokonferenciát tartani egy indiai kihelyezett részleggel, konferenciára járni az Egyesült Államokba. Különös, hogy a mai szakemberek közül milyen kevesen szánnak időt a nemzetközi testbeszéd elsajátítására. Nemzetközi üzletkötéseknél egy apró, ártatlan mozdulat is megtorpedózhatja az egyezséget, hiába az elegancia, a kiváló kapcsolatok és a jó ajánlat...

Néhány példa:

 

Az amerikaiak ridegnek tartják a német üzletfeleket, akik csak egyszer rázzák meg a másik ember kezét. a németek szerint az amerikaiak úgy fognak kezet, mintha vizet akarnának húzni a kútból.

Ha Japánban kötünk üzletet, vigyázzunk, hogy makulátlanul tiszta, rendes cipőt viseljünk, mert valahányszor a japán üzletember meghajol, mindannyiszor megvizsgálja a cipőnket.

Állítólag az "igen" és a "nem" a két legegyszerűbb szó, de még ezek is okozhatnak nehezen tisztázható félreértéseket, ha eltérő nemzetiségű emberek kötnek üzletet. Legyünk óvatosak, ha Bulgáriában kötünk üzletet, mert ott a bólintás "nem"-et, a fejrázás "igen"-t jelent!

Ne botránkozzunk meg az ázsiai üzletemberen, aki köp, szipog és sose fújja ki az orrát japán üzlettársa előtt!"

(Allan és Barbara Pease: Testbeszéd a munkahelyen)

 Ha ennél is többet akarsz tudni a témáról, akkor figyelmedbe ajánlom legújabb munkánkat:

http://bosveldconsultancy.com/

"Ha Ön Észak-, vagy Nyugat Euróbából érkezett, és Magyarországon menedzserként dolgozik, rá fog döbbenni, hogy sokkal nagyobb kultúrális eltérések vannak országaik között, mint gondolná, vagy elvárná. 

A Bosveld Business Consultancy Kft -nek Európa mindkét területén vannak gyökerei, ezért átfogó ismeretekkel rendelkezik ezen  kultúrális különbségek felfedésében és hatékony gyakorlati áthidalásában.

A Bosveld Business Consultancy Kft. nem csak a kezdeti nehézségeket könnyíti meg munkája során, de segítségével gyorsan elnyeri dolgozói tiszteletét is."

Mikael Nielsen
COO
Steel Service Center IAI  IB ANDRESEN INDUSTRIMagyarország Kft Gerda u. 3 • H-9011 Györ

Mit tudsz tenni másokért? Mit tudsz tenni magadért?

A legjobb dolog, ha úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. Ez a legjobb tanács.

De miért olyan nehéz ez? Miért fölényeskedik állandóan az EGO, a félelem és a ...?

Hogyan várhatjuk mások szeretetét, amikor mi, saját magunk sem tudjuk szeretni és elfogadni magunkat?

Bizony, bizony!
Mert ez nem csak a szeretetről szól. Ugyanúgy az elfogadásról, a megértésről, az empátiáról, az együttérzésről is.
Miért könnyebb másokért cselekedni, mint saját magunkért? Azért, mert abból adunk, amink van. Önmagunk változtatása azonban lemondásokkal, fájdalmas bevallásokkal is járhat. Ezt nem meri mindenki meglépni, így marad minden a régiben. A tükör azonban nem hazudik, így akár örökös kompromisszumba is kerülhetünk saját magunkkal. Hivatalos definíciója így hangzik: depresszió.

De ne menjünk ennyire előre! Inkább oldjuk meg a problémát szépen lassan, lépésről lépésre! A hosszútávú változásokhoz időre van szükség.
Légy bátor!
Fogyj le!
Szeress jobban!
Legyél következetes!
Tanulj a hibáidból!
Csináld ezt!
Ne tedd azt!...
Szerényen szólva is tele van velük a padlás!

A legfontosabb kérdés: Te milyen szeretnél lenni? Hol tartasz most és mit kell még tenned, hogy elérd a kitűzött célt? Kitűzted egyáltalán vagy túl fájdalmas erőfeszítést igényel a megvalósítás?
Ki fogja megtenni, ha nem Te?

A legnagyobb dolog, amit önmagadért megtehetsz az, amit másokért is bármikor megtennél!

Nagy dobásra készülünk!

"Van egy álmom...

Ha felnőtt leszek és nekem is lesz családom, akkor visszaadjam azt a sok jót, amit én is kaptam."

Ez a történet így is végződhet...

 Május 26-án hivatalosan is közzétettük "Mutass Utat!" programunkat. Lényege: kívánságlista alapján gyűjtést szervezünk a mosonmagyaróvári Gyermekek Átmeneti Otthona kis lakói javára.

Részletek itt!

 

Őszintén a szülés utáni depresszióról

Van, aki hallgat róla, van aki tudja, hogy valami nincs rendben, de nem tudja, mi az és van, aki felismeri és tesz is ellene. 

Mi a szülés utáni depresszió? Hivatalos verzió:

Post partum blues: a gyermekágyas idoszak elso napjaira jellemzo átmeneti hangulati változás, szomorúság, borús hangulat, depresszióhoz hasonló, de múló pszichés állapot. 

Az érzés azonban – a neve ellenére - nemcsak közvetlenül szülés után jelentkezhet. Nálam, mind a két gyermekemnél, kb. fél éves korra csúcsosodott ki a probléma. De a környezetemben is találhatnák számos példát erre az időszakra vonatkozóan. Ezért így már bátrabban írok általánosítva. Mi ez a fojtogató érzés? Legfőképpen a tehetetlenséghez tudnám hasonlítani, míg a közvetlenül szülés utánit az önbizalomhiány mozgatja. De, hát lássuk be, ez teljesen normális!

Minden kismamának megvolt a maga bioritmusa – munka, család, párkapcsolat, utazás, szórakozás, hobbi, stb. E mellé társul aztán egy idő után a gyermek utáni olthatatlan vágy, egészen addig, amíg meg nem történik a csoda. Az ezt követő 9-10 hónap a várakozás és az örömteli boldogság időszaka. Egy picit többet pihenünk, egy picit több törődést kapunk, tervezünk és úszunk a mámoros mindennapokban. (Remélem, mindenki így éli/élte meg ezeket a hónapokat!) A szülőszoba – néhol kegyetlen – valósága azonban, mint egy jéghideg zuhany tépi szét ezt a rózsaszín felleget. Kezdődik a folyamatos méricskélés, a rengeteg mit nem érő tanács, az aggódás, a sorozatos nemalvás, végül a kimerülés időszaka.

S amíg - nem kevés bűntudattal - vágyódunk 1-1 percre vissza régi életünkhöz, addig a babánk már lassan megtanul járni, gagyorászik és átlép a kisgyermekek egyik legtüneményesebb korszakába. Hát szabad ilyenkor magára hagyni egy pillanatra is? – mardos a lelkiismeret. 

                                                                       (a kép illusztráció)

Írok egy listát azokról a dolgokról, amit ilyenkor bátran megtehetsz! :)

Hagyd az apára egy órára a babát. Amíg ők kerülnek egyet a babakocsival, Te a következő dolgokat is teheted - a megszokott rendrakás helyett:

• vegyél egy kellemes, aromaterápiás fürdőt
• készíts arcpakolást és pihenj le vele
• aludj egy jót
• játssz le egy fittnes videót és csináld is végig
• nézd meg a kedvenc filmed
• kezdj bele egy izgalmas könyvbe...

Csajos programok egy jó barátnővel:

• shopping
• csajos film kötelező popcorn-nal
• jelentkezzetek be masszázsra
• régi fényképek rendezgetése a közös múltról...

Jó szórakozást! :))

 

 

Szerelmem, Erdély

Voltál már Erdélyben? Ez egy olyan hely. ahol ott hagyod a szíved egy darabját és mindig visszavágysz. Nagy fiamnak és férjemnek sikerült eljutnia idén márciusban erre a varázslatos helyre. Az úticél a parajdi sóbánya volt. Bővebben itt írok róla. 

Amit tudni kell: 12 éves fiam a kiskamaszok ’kihaénnem’, ’majdéntudom’ - és még sorolhatnám az ego csíráinak megannyi megnyilvánulását – szirmait bontogatja. Az életet nem éppen az érzelgős, magával ragadó oldaláról nézi, sokkal inkább az érdek és a racionalitás vezérli. Ez az egy hét azonban, amit kinn töltött, nagyon sokat változtatott rajta. 

Kérdeztem is tőle: "Mi az, amitől ennyire visszavágysz?"

Erre azt felelte: "Anya, Te nem tudod elképzelni, mit éreztem ott! Egyszerűen olyan könnyű (értsd: légies) volt minden. Senki nem sietett sehova, senki nem aggodalmaskodott vagy stresszelt, mindig mindenki kedves volt, nyugodt és barátságos. Minden nap megkérdezték a szálláson, mit szeretnék enni és azt főzték az egész családnak. Úgy bántak velünk, mintha már száz éve ismernénk egymást. Boldog voltam, Anya! Érted?"

"Értem, kisfiam!" – mondtam neki, bár ő még nem is tudta, hogy ennél sokkal, de sokkal több is történt a kis lelkében. Azt az alapvető érzést, amit itthon még szabadon enged, de a kapun kívül már elfojtja, valósággal megtöbbszörözte. Megtanulta igazán kinyitni a szívét (szeretet-csakráját), amit aztán már nem is akart bezárni. Sajnos azonban a csiki-csuki a kapun innen és túl hamar visszatért – szimplán egészséges önvédelemből.

Vajon, ha jobban odafigyelnénk egymásra, többet mosolyognánk és nevetnénk, akkor lehet, hogy kevesebb energiát kellene fordítanunk a pozitív érzelmeink védelmezésére?

Tavasszal újra megyünk. Akkori élményeinket is megírom majd. :)

Hullámhegyek, hullámvölgyek - Vajon jól van ez így?

Mindenképp!

Kíváncsi vagy rá, miért? A válasz a fejlődés kronológiájában rejlik. E nélkül (sajnos) nincs előrelépés.

Ha hiszed, ha nem, így vagyunk a kapcsolatainkkal is. Ez a mondat sokaknál kiverheti a biztosítékot, ezért egy picit részletesebben írok róla, hogy (meg)értsd.

Hullámhegy:

Biztosan észrevetted már, ha összebarátkozol valakivel, akkor önkéntelenül is átveszel tőle hitvallást, kifejezéseket, akár mozdulatokat is. Egyre több közös programot terveztek, szeretitek és igénylitek egymás társaságát. Lesznek közös titkok is, melyek hol komolyabbak, hol inkább viccesek. 

De, ami a legfontosabb: számos olyan dolgot is el fogtok sajátítani egymástól, amit csak egymástól és csak úgy fogadtok el, ahogy a szeretett barát mondta/mutatta.

Ez egy tanulási szakasz!

Életünk során folyamatosan tapasztalatokat szerzünk. Igazán mély nyomokat azonban azok a dolgok hagynak bennünk, melyekhez érzelmileg is kötődünk.
(Régebbi bejegyzés erről itt!)

Meddig tarthat egy barátság?

Amíg ez a tanulási folyamat tart! Attól kezdve, hogy nincs mit tanulnod a másik embertől, már nem is lesz annyira érdekes számodra. Sőt, néha terhes is lehet az együtt töltött idő. Ez nem feltétlenül jelent végleges szakításokat, inkább lazább baráti kapcsolatokat.

Hullámvölgy:

Mi történik akkor, hogy Neked még szükséged lenne a másik társaságára, de ő már máshol érzi magát jobban?

Talán furcsának tűnhet, de ilyenkor az elveszítés, a gyász öt fázisát éljük át. Hányszor hallottuk megszakadt kapcsolatoknál a következő mondatot: "Ő már meghalt számomra!"

A gyász öt fázisa (kivonat):

A tagadás: Sok esetben szinte sokkos állapotba kerülünk. Derült égből villámcsapásként ér bennünket, nem is sejtettük partnerünk szándékát. Hogyan lehetséges az, hogy két ember az egyik pillanatban még elválaszthatatlan, aztán szinte a következőben eltűnik a szerelem és a ragaszkodás,  az egyik faképnél hagyja a másikat? 

A harag: Egyénenként különbözik a harag szakaszának eljövetele. Néhányan pár perc alatt túljutnak az első szakaszon, másoknak több nap is szükséges ehhez. Miután kénytelenek vagyunk szembesülni a szakítás tényével, úrrá lesz rajtunk a düh, sokszor a bosszúvágy is megjelenik érzelmeink palettáján.

Az alkudozás: Idővel a harag is csökken, és az alkudozás fázisa következik. Ebben a szakaszban az otthagyott félben – sokszor a szakítás kezdeményezőjében is – feltámad a vágy: bárcsak lenne még esély a haldokló kapcsolat megmentésére. De aki alkuba bocsátkozik, annak fizetnie is kell.

A depresszió: Az eredménytelen próbálkozás után ismét kudarcot vallottunk, óhatatlanul a depresszió fázisába lépünk. Senkivel sem szeretnénk találkozni, beszélni, telefonunkat kikapcsoljuk. Felidézzük a szép emlékeket, melyek a szívünkbe marnak, és úrrá lesz rajtunk a szomorúság, mely természetes egy ilyen veszteség következtében. 

Az elfogadás: Ez csak akkor történhet meg, ha elfogadjuk, hogy eljárt az idő a kapcsolat felett.

Amint ez megtörtént, már jöhet is egy újabb kapcsolat, egy újabb tanulási folyamat! ;)

Sajnálatos dolog történt...

Hát - két év után - újra itt! :)

2010. év elején történ az utolsó bejegyzés ide, a "hogyangazdagodjunk" blogba. Most 2013 év elejét írunk. Mi is történt az elmúlt időszakban?

• létrejött a Sikerképző blog, tele vállalkozási ötletekkel, fórumtémával, és kapcsolati tőkéről szóló információkkal...
• aztán az egész - saját hibámból kifolyólag - egy kattintással elveszett.

Másolatok persze vannak, de nem vagyok nagy híve a piszkozatírásnak, ezért egyből a szerkesztőbe írok mindent. Már tanultam belőle, hogy ezt így nem szabad!

De nemcsak ez történt ám!

• megalakult a Sikerképző Műhely Kft.
• elvégeztem egy ezoterikus iskolát, ami mentálisan teljesen helyretett,
• megkaptam életem eddigi legnagyobb és egyben leghálásabb szakmai munkáját
• valamint - nem utolsó sorban - még egy fővel bővült családunk.

Mindez úgy gondolom, elég ok arra, hogy mentséget kapjak a két év kihagyásra. Most azonban felkészültnek érzem magam, hogy "visszatérjek" ide és új lendülettel folytassam, amit 5 éve elkezdtem. :)