Tedd próbára magad!

Ez a rövid kis "játék" megmutatja Neked, hogy minden, amit csak akarsz a fejedben dől el! A gyakorlat neve: vizualizálás.

"Gyerekkorod óta használod a belső gyakorlást, csak legfeljebb nem tudsz róla. Például, amikor az iskolában kiselőadást tartottál és előtte felmondtad magadban az anyagot. Vagy sportolóként, amikor elképzelted a győzelem pillanatát. Esetleg zenekar tagjaként elképzelted, amint hibátlanul játszod el a szólódat a zsúfolásig telt koncerthelyiségben.

A jelenlegi kutatások szerint az agy nem igazán tesz különbséget egy elképzelt és egy valóban végrehajtott cselekedet között. ez azt sugallja, hogy majdnem annyit ér a tudatoddal gyakorolni, mint ténylegesen.

Hogyan lehet az agynak ekkora hatalma a test felett? Ezt igazából mág ma sem értjük, de tényleg így van. Te is tudod, mégpedig a saját tapasztalatodból. Nyílván te is riadtál már fel egy rémálomból az éjszaka közepén, izzadságtól lucskosan, a félelemtől remegve. Persze minden rémség csak a képzeletedben történt, de próbáld csak ezt megmagyarázni a testednek. Igaz, egy rémálom nem tudatos. Képzeld csak el, mi mindent érhetsz el, ha tudatosan használod rá a képzeleted!

Most pedig jöjjön a gyakorlat:

Nyújtsd ki mindkét karodat magad elé teljesen vízszintesen, egymással párhuzamosan. Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy valaki egy vízzel teli vödröt adott az egyik kezedbe, és rettenetesen erőlködnöd kell, hogy meg tudd tartani. a másik kezedbe pedig kapsz egy madzagot, aminek a végét egy nagy gázzal töltött lufi húzza felfelé. Ahogy a lufi emelkdne, finoman emeli a kezed, miközben a másik majd' leszakad a nehéz vödörtől.

Most nyisd ki a szemed... Alighanem elmozdultak a karjaid, és nem vízszintesek többé. Amikor az agyad létrehozta a képzetet a vödörrel és a lufival, a testednek nem volt más választása, alkalmazkodnia kellett. Ebben rejlik a virualizálás ereje." (Keith Ellis: Csodalámpa)

Miért gondolod hát, hogy az Élet más területén ez nem működik???