A legjobb dolog, ha úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. Ez a legjobb tanács.
De miért olyan nehéz ez? Miért fölényeskedik állandóan az EGO, a félelem és a ...?
Hogyan várhatjuk mások szeretetét, amikor mi, saját magunk sem tudjuk szeretni és elfogadni magunkat?
Bizony, bizony!
Mert ez nem csak a szeretetről szól. Ugyanúgy az elfogadásról, a megértésről, az empátiáról, az együttérzésről is.
Miért könnyebb másokért cselekedni, mint saját magunkért? Azért, mert abból adunk, amink van. Önmagunk változtatása azonban lemondásokkal, fájdalmas bevallásokkal is járhat. Ezt nem meri mindenki meglépni, így marad minden a régiben. A tükör azonban nem hazudik, így akár örökös kompromisszumba is kerülhetünk saját magunkkal. Hivatalos definíciója így hangzik: depresszió.
De ne menjünk ennyire előre! Inkább oldjuk meg a problémát szépen lassan, lépésről lépésre! A hosszútávú változásokhoz időre van szükség.
Légy bátor!
Fogyj le!
Szeress jobban!
Legyél következetes!
Tanulj a hibáidból!
Csináld ezt!
Ne tedd azt!...
Szerényen szólva is tele van velük a padlás!
A legfontosabb kérdés: Te milyen szeretnél lenni? Hol tartasz most és mit kell még tenned, hogy elérd a kitűzött célt? Kitűzted egyáltalán vagy túl fájdalmas erőfeszítést igényel a megvalósítás?
Ki fogja megtenni, ha nem Te?
A legnagyobb dolog, amit önmagadért megtehetsz az, amit másokért is bármikor megtennél!
